Elérkeztünk a Szent 40 nap kezdetéhez, amit másképpen Nagy Böjtnek nevezünk és egy különleges utazás lehet a számunkra, aminek az a célja hogy a végén teljesen átformálódva érkezzünk el a húsvéri eseményekhez, hogy megláthassuk és megélhessünk az Úr szent feltámadását, sőt Általa és Vele együtt részeseivé legyünk annak: átistenülve mi is új életre szülessünk!
Ez az átformálódás azonban nem könnyű, a mi részünkről is erőfeszítést kíván: az utazás egy halom nehézséggel jár, hiszen a jól megszokott életünket meg kell változtatni, ki kell lépni a komfortzónánkból, különben éppen azt fogjuk elérni hogy nem változik semmi. Élünk továbbra is az eddig megszokottak szerint, és közben csak múlik, de nem telik az idő. Így is eljön a Húsvét ideje, de mi abból nem tapasztalunk semmit, hiszen egészen más életet élünk, az ünnep csak elmegy mellettünk. Ha nem változtatunk semmit, magától nem fog változni semmi. Ha nem csatlakozunk ehhez a különleges utazáshoz, éppen olyanok leszünk a végén is mint az elején, és a döntés a miénk! A testi dolgokkal, a „földi gondokkal”, az élvezetekkel és a kényelemmel foglalkozunk nap mint nap. Több pénz, szebb ház, jobb autó, stb. …és hát azzal nem is lenne baj hogy a testi dolgokkal foglalkozunk (hiszen az ember test, lélek és az éltető Szent Lélek egysége), ha közben nem feledkeznénk meg a másik kettőről: a lelki dolgokról és az Istennel való kapcsolatról. Hogyan lehet visszaállítani az egyensúlyt? Csakis egy olyan „projekttel”, ami gyökeresen áthelyezi a lelkiekre és az Istennel való kapcsolatra a hangsúlyt. Ez az utazás, ez a projekt 40 nap alatt képes átformálni az embert, ha valaki komolyan veszi és kész áldozatot hozni az eredmény elérése érdekében. Hasonló ez, mint amikor a patkoló kovács megtisztítja az állat patáját a szennyeződésektől, levágja róla a fölösleges és az állat lábára veszélyes részeket és új patkót helyez a megtisztított patára. Hasonló, mint amikor az autószerelő megtisztítja az autó alkatrészeit a kosztól, eltávolítja róla a rozsdát, kiveszi a kopott vagy elhasználódott egységeket, és a tisztára csiszolt, olajozott, új egységekkel kiegészített alkatrészeket ismét összeszereli. Mit jelent ez? Azt, hogy nem dobják ki azt ami rossz, hanem megújítják, megmentik és ismét eredeti állapotába hozzák vissza.
Nyugalom, vannak ezektől jobb hasonlatok is! Olyan ez, mint amikor valaki levetkőzi a kapzsiságot és büszkeséget (Zakeus), és olyan értékessé válik hogy az Úr végül azt mondja neki hogy „Ma üdvösség köszöntött e házra” (Lk 19,9) Olyan mint amikor valaki felhagy az önteltségével, a követelőzéssel, az élvezetek öncélú habzsolásával amelyek éhezve a társadalom legaljára juttatják, alázattal visszatér az atyai házhoz (tékozló fiú) és visszatérése örömére ráadják a legdrágább köntöst, gyűrűt húznak az ujjára, sarut adnak a lábára és leölik kedvéért a hízlalt borjút az ünnepléshez (Lk 15,22-23) A szent atyák azonban figyelmeztetnek rá: ez nem megy akarat, munka, fáradság és befektetés nélkül, de az eredmény igazán csodálatos lehet!
Kedveskéim! Kérem bocsássatok meg nekem ha valakit valamiben megbántottam volna!
Mindenkinek szép Nagy Böjtöt kívánok, és kitartást! Már csak 40 nap van hátra!
(A kép a Megbocsátás vecsernyéjén készült Tokajban ma délután, vagyis a Szent 40 nap kezdetén.)