2024.12.07-én, szombaton ismét összegyűltünk a tokaji templomban, hogy Csodatevő Szent Miklós fényes ünnepét megtartsuk, ami egyben a tiszteletére szentelt templom címünnepe is. Erre az alkalomra összeállításra került a templom új és végleges ikonosztázionjának a Tokajba megérkezett része, ami a mesterien megfestett és valóban ragyogóan szép ikonjaival betekintést adott nekünk az örökkévalóságba. A szombati munkanap és más akadályozó tényezők (betegségek) ellenére szép számmal gyűltek össze zarándokok Tokaj, Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc és Budapest városokból, illetve azok környékéről. A szent liturgián együtt szolgált Krank József miskolci parochus, Tatárka Kirill protoierej és Szegedi Szabolcs István, a tokaji templom papja. Az oltárban segédkezett Szegedi Péter, Szerencsi Zalán és Andriska Gergő. Zarándok vendégünk volt mélyen tisztelt Konsztantyin Leonyidovics Dracsevszkij főkonzul úr, kedves felesége és Birjukov Vladiszlav attasé úr is. A szertartáson a nyíregyházi, miskolci és debreceni templom énekesei együtt énekeltek. A tanító beszédben elhangzott, hogy míg a világ hatalmasai ma is arra törekszenek hogy akár embereket egymásnak uszítva és háborúkat, felkeléseket kirobbantva uralkodjanak az egész világon, és ők mondják meg másoknak hogy mit tehetnek és mit nem, egyházunk egy olyan csodatevő szent főpapot állít elénk példának, akinek bár püspöki méltóságánál fogva kijárt a tisztelet és hatalom, ő mégis szerény egyszerűségben és szelídségben élte az életét, úgy járt-kelt az emberek között mint egy közülük, ezért ismerte gondjaikat és szükségüket, és nem megmondta nekik hogy mit tegyenek, hanem szelíden őket szolgálva segített rajtuk. A világ hatalmasai és birodalmai jönnek-mennek, és már legfeljebb csak a történelemkönyvek lapjai emlékeznek rájuk, de Szent Miklósról és az ő ajándékozó szeretetéről így több mint 1600 évvel később is megemlékezik az egész világ. Nem csak a hívők, hanem szerte a világon mindenki.
A liturgikus ünneplést közös ünnepi ebéd követte az egyházmegye templom mögötti épületében.
